Újévi cikkemben írtam arról, hogy szívesen kiegészítenénk az IÖCS történetéről szóló cikket a Ti tavalyi történeteitekkel is. Örömteli meglepetés vot, hogy az első válaszlevél egy gólyától érkezett. Azt hiszem, az ilyen visszajelzések mutatják meg igazán, hogy jó dolog az amit csinálunk. :) Így továbbra is boldogan, őszintén és senki előtt nem szégyellve mondhatjuk mind: Instruktor vagyok.

Hiszen Instruktornak lenni életforma.

Íme a mindannyiunknak szóló levél:

Halihó mindenkinek, az összes instruktornak! :)
Mikor megpillantottam a szubjektív emlékfoszlányok összegyűjtésére vonatkozó buzdítást az oldalatokon, rögtön arra gondoltam, ehhez nekem is hozzá kell járulnom, de talán egy kicsit másképp, mint eredetileg értettétek, ugyanis én (még) nem vagyok instruktor és egyébként nem is szeretnék befurakodni a jól kitalált tervetekbe, de mégis megéri leírnom, amit gondolok elsősként az idei gólyaközpontú programjaitokról, akkor is, ha csak ti olvassátok, hisz’ Nektek és Rólatok szól.

Nos, 2012. július 24-én a Margitszigeten a szakadó esőben, csurom vizesen, de annál nagyobb izgalomban vártam, hogy kiderüljön végre: felvettek-e. Mikor hónapok óta egy cél lebeg az ember szeme előtt, jól kiterveli, dolgozik érte, és eléri, akkor csak örül, semmiféle kétely nem motoszkál benne az új dolgot illetően. Bennem sem merült fel semmiféle félelem egészen addig, míg rá nem jöttem, mekkora nagy dolog ez, milyen nagy változás ez az egyetem dolog, új társaság blabla. De tényleg az, most már tudom. Na de  térjünk vissza a témához.

Megilletődtem, megszeppentem, megtorpantam és minden, amit el lehet mondani egy visszahúzódó, inkább mindent kívülről figyelő, csendes kislányról, mert fogalmam sem volt mi vár rám. Aztán megjött első leveletek a gólyatáborról és egyre izgatottabb lettem, le voltam nyűgözve,  fantasztikus volt, mintha minden kérdésemre, azok kimondása nélkül, választ kaptam volna. Színes, szagos, hasznos kis könyv, jó hangulatú, mosolyt az arcra csaló és felettébb kíváncsivá tevő. Gondoltam magamban, hmm, nem ismerem még őket, de ezek az instruktorok királyak lehetnek, ha így olvasnak a gondolataimban. ;)

Jelentkeztem Tatára, de közben feszélyezett a sok rémtörténet, ami az egyetemi gólyatáborok körül kering….Ezen félelmek sem igazolódtak be, mindenre rácáfoltatok. Csodás szervezés, a kreativitás csúcsa és netovábbja volt, amit műveltetek, új értelmet nyert a gebin szó, igen, új viszony alakult ki a zsömle és köztem, új szavakat ismertem meg, habár még mindig nem világos, pontosan mi is az a “vattancsu”. :) De fergeteges volt, semmi nem volt kötelező, Ti aztán tényleg értetek a dolgotokhoz, mindenkihez volt egy-egy kedves szavatok és külön szeretném megemlíteni, hogy nekem az egy pozitív csalódás és egyben kicsit megerősítés volt az élettől az, hogy nem csak azok érezték jól magukat, akik egy hétig tartó bulira számítottak, meg piálásra és vad dolgokra, hanem azok is, akik tényleg ismerkedni, feloldódni, információt gyűjteni és belerázódni szerettek volna Ez maradjon így, akármerre is tart a mai fiatalság, mindig lesznek páran olyanok, akiknek a féktelen buli nem buli és rájuk is érdemes figyelni, mert ilyen leveleket írhatnak Nektek. ;)

Ti, instruktorok, egy hét alatt tényleg lenyűgöztetek, kedvesek voltatok, szívből-lélekből csináltátok az egészet és Ti magatok vagytok, a munkátok toborzó jellegű, hiszen annyi mindent adt(at)ok nekünk, hogy ezt tovább szeretnénk adni, úgy szeretnék majd, újonnan képződő instruktorok, továbbadni a szeretetet és kedvességet, ahogy kaptunk és ez tartja fenn a kis…nagy családotokat. Így tovább.

És a kapcsolat a gólyák és köztetek nem egy egy hétre szóló dolog, a tábor csak a kezdet volt, végig segítettetek nekünk, egészen a társaság részévé válástól kezdve apróságokig támogattatok minket egy-egy őskori, de gyakorlásnak jó ZH, aztán egy-egy tavalyi, ideire nagyon hasonlító, igen hasznos ZH, tételsorok, jótanácsok, tankönyvek, videók formájában.
(Örök kedvencem marad)

És a Gólyabál…csináltátok a cirkuszt rendesen. :P Én csodálom az összetartásotokat, a fegyelmet, a szervezettséget, a könnyedséget és a természetességet, ami áradt a az egész bálból és ami Titeket fémjelez amúgy is. Hangsúlyoznom kell a fáradhatatlanságotokat, a kreativitást, ami valami hihetetlen nagy koncentrációban van jelen köztetek, a vidámság megtestesítői vagytok. Én tényleg csodállak Benneteket. Egy profi rendezvényszervező cég vagytok, működési egységekkel, mind egyéni, mind csoportos felelősségvállalással, szórakoztató, információátadó funkcióval, de legfőképpen egy naaagy, hihetetlen emberekből álló, ezerszínű, csupaszív család.
És ami nem fér a fejembe: Ti ezek mellett mind megálljátok a helyeteket tanulmányaitokban is. Hogy tudtatok így összegyűlni? :) Megtiszteltetés lehet közétek tartozni.

Nos, tehát: emlék? Igen, csupa jó emlék, egyetemi éveim első emlékei vagytok és szívesen fogok visszaemlékezni mindenre, amit együtt átéltünk, még ha csak képletesen is.

Minden jót kívánok 2013-ra is, sok sikert a vizsgákhoz, minden tevékenységetekhez:

Engler Nóra
GYTK – I. évf.