Péntek 09:30. A NET kong az ürességtől. Bogár levitte a pakolók kesztyűit tartalmazó ládát a raktárba, ezzel mintegy szimbolikusan jelezve, hogy végeztünk. Mintha mi sem történt volna. És akkor elhangzottak azok a bizonyos szavak: “Ádi ne csukd be a szemed, mert nem tudsz hazamenni!” Még félálomban valami olyasmit mormolhattam, hogy csak 2 percre lehunyok, de tényleg csak 2 perc aztán megyek…

Délután négy körül ébredhettem az IÖCS irodában a kanapén. Itt köszönöm segítő angyalomnak, hogy betakart- biztos fáztam volna. :) (remélem kaptam „jóéjt puszit” is :D) Nagy nehezen kikászálódtam alkalmi fekvőhelyem nyújtotta kényelemből (bár az Ö betűs párna egy kicsit nyomta a derekam alvás közben, :) de sebaj) és készítettem magamnak egy finom kávét. Összepakoltam még pár cuccot, melyeknek a lenti raktárban a helyük. De gondoltam először inkább bejárom a terepet, hogy milyen arcát mutathatja most a NET.

Az élmény sokkolt:
Beléptem a fotocellás ajtón (szerencsére most nem fejeltem le :) ) hiányzott a színpompás madár a függönyről, hiányzott a tomboló tömeg a DJ pult elől, hiányzott az, hogy karon fogjanak és azt mondják, hogy gyere mert erre a számra tombolnunk kell!!!

Továbbmentem a tanácsterem irányába, ahol szó szerint láttam magam előtt a maszkos emberek sokaságából álló tömeget. Majd beléptem a díszterembe. Leültem egy széksorra és behunytam a szemem. Kezemben a kávémmal visszarepültem pár órát az időben és újra átéltem a megnyitóműsort, a táncosokkal és a tánctanítással és persze a pörgős koncerteket.

Van egy furcsa mércém arra, hogy mennyire jól választottunk fellépőt: Ha sok tűsarkút látsz a terem szélén, akkor biztosra veheted, hogy jól döntöttél. Erre direkt odafigyeltem és néha még magam is meglepődtem a mennyiségükön.

A kávé meg persze kihűlt (na jó elég sokáig álmodoztam :D). Levittem a maradék holmit a raktárba, de még mielőtt behajtottam volna a nagy nyikorgó vas ajtókat megálltam egy pillanatra. Hagytam, hogy a raktár mesélje el a karnevált. Minden tárgy más-más nagyszerű történettel köszönte meg, hogy részt vehetett ezen a rendezvényen. A sörpult és a kisszínpad az aulában történtekről áradozott, a nagyszínpad a díszterem változatos programjait mesélte…

De mit sem érnek ezek a beszámolók a dolgozók élményei nélkül. Ők töltötték fel élettel ezeket az élettelennek hitt tárgyakat és Ők vittek színt a karneválba. Nélkülük a raktár elemei tényleg csak tárgyak lennének.
Itt szeretném megköszönni mindazt a fáradságos munkát, amivel e rendezvény sikerességéhez hozzájárultál!

Ha van kedved írd meg, hogy Te milyen élményekkel lettél gazdagabb, Te mit éltél át a Karneválon. Sőt ha csináltál képeket, akkor küldd el, hogy mindenki láthassa, hogy Te hogy érezted magad!

Köszönöm, hogy segítettél, hogy ott voltál! Remélem legalább annyira élvezted, mint én.

Szép napot!

Kasza Ádi