Az a szerencse ért, hogy Schváb Esztivel és Oláh Danival együtt én szervezhettem a 2011-es Virtuózok Viadalát. Álljon itt pár sor az esemény kapcsán, egyúttal talán kedvcsináló is: mi már nagyon várjuk, hogy a mi kis Virtuózaink a Gálaesten is muzsikálhassanak nekünk, meg Nektek is, mert reméljük, hogy mind eljöttök. Kihagyhatatlan.

Zenehallgatás közben annyi mindent átélhetsz, ha fogékony vagy a hangulatot, az elmét befolyásoló, a gondolatokat szabadjára engedő dallamokra. Csak kapcsold ki a külvilágot pár percre, és figyelj a zenére, legyen az bármilyen stílus bármelyik korból.

Nekem sikerül felpörögnöm vagy ellazulnom, lehet lelkesítő vagy elkeserítő, táncra késztethet vagy arra, hogy leüljek egy padra napozni és ne gondoljak semmire, vagy épp vadabbnál vadabb ötleteket kergessek.

A zenében az az elképesztő, hogy mennyi féle lehet. De mindben közös az illékonysága. Elhallgat, és már nincs is ott. A fejedben motozhat napokig, mégse tudod megfogni és kiállítani. A lehetetlenre vállalkoztak tehát, akik jelentkeztek a Virtuózok Viadalára és kiálltak elénk: nézzétek, ez az én muzsikám.

És mi néztük. Sehová nem megyek zenelejátszó nélkül, de az élőzene még jobban magával ragad. Elbűvöl a virtuóz ujjak látszólag céltalan rohangálása a billentyűkön és húrokon, ahogy dallammá terelik össze a kóborló hangokat. Aki pedig tiszta, érzelemmel teli éneket varázsol elő a torkából, ő olyan előttem, mint a kisgyereknek a bűvész nyúllal a kalapjában.

Nem tudok tárgyilagos beszámolót adni erről az estéről. Mesélhetnék a szervezésről és lebonyolításról – bár élveztük, nem volt egyszerű – de mi akkor is csak díszletmunkások voltunk, úgy-ahogy összekalapáltuk a színpadot, aztán már az előadás ment magától. Vagyis Tőlük, a Virtuózoktól. Felbecsülhetetlen munka van fellépésük mögött, amit már jóval a mi munkánk előtt megkezdtek és kitartóan folytattak éveken át.

Hálás köszönetem és múlhatatlan csodálatom Nekik.

-Zsázsa-