Mint azt minden kisgyerek tudja, december 6-án jön a Mikulás és meglepi a jó gyerekeket. Idén sem hagyott cserben minket, habár érkezése kicsit koraira sikeredett: december 5-én reggel Peti manó társaságában kopogtatott a Mikulás a Semmelweis Óvoda ajtaján.

A bölcs öreg már negyedik éve látogat el az egyetemi dolgozók gyermekeihez, akinek néhány rövid mondókáért és dalért cserébe mindenféle ajándékkal kedveskedik. Mondanunk sem kell, az óvoda lakói annyira jó gyerekek, hogy virgácsot maximum a Mikulás kaphat, mert ígérete ellenére a Hótündérei nemhogy középkori kastélyt, de még egy uszodát sem tudtak varázsolni a lurkóknak a nap folyamán.

Szerencsére ezzel a nappal nem értek véget az izgalmak a gyerekek számára, így a Mikulásnak és kíséretének is maradt még ideje bizonyítani. Hatodikán reggel újra eljött az oviba a piros ruhás, szakállas Öregúr, és magával vitte őket egy kis körútra. Hó híján szán helyett egy kisbuszra szállt a lelkes gyereksereg, az óvónők, a hótündérek, manók és maga a Mikulás. A rövidnek nem mondható körút alatt a csapat meglátogatta az Egyetem több épületét: a rektori hivatalt, az étkeztetőket, sőt még az EOK-ba, az Orvosi Biofizika Intézetbe is betértek, hogy megörvendeztessék a már „kicsit
nagyobb gyerekeket”.

A kis csapat utolsó, várva-várt állomása az I. sz. Gyermekklinika volt. A nap legmeghatóbb jelenetének bizonyult, ahogy a 4-5 éves nagycsoportosok énekeltek az előadóban összegyűlt gyerekeknek, anyáknak, doktoroknak, nővéreknek. Bár ekkorra már sokfelé jártak, és talán picit el is fáradtak, a méltán sikeres énekszó után a gyerekek még egy körjátékra is meginvitálták a bátrabbakat. Miután minden pici arcra mosolyt csaltak és minden ajándékot kiosztottak, a Mikulás-járat elindult vissza az óvodába, hogy a nap hősei, a Semmelweis ovi nagycsoportosai is megkapják a jól megérdemelt ebédet és a délutáni pihenőt.

Mindannyiunk életében eljön a nap, hogy a többség nyomására kezdjük azt hinni, hogy ez az egész Mikulás dolog csak humbug és tényleg anyukánk teszi bele a cipőnkbe minden december hatodik napján a csokit meg a virgácsot. Ez a nap viszont megmutatta nekünk, és reméljük mindenkinek, aki
találkozott aznap a Mikulással és lelkes csapatával, hogy EZ NEM MESE!

Mi már biztosan állítjuk: „MI HISZÜNK A MIKULÁSBAN!!!”

Dóri Hótündér és Gabi manó