De jó lenne egy olyan hely, ahol csak úgy együtt lehetünk rég nem látott barátokkal, instruktortársakkal!” – azt hiszem ez volt az első gondolat magvacska, ami elültetődött a fejemben. Aztán baráti beszélgetések követték, amik megfelelő tápanyagot biztosítottak a magvacskának és végül Seniorhétvége lett belőle.

Hosszas keresgélések után rábukkantunk Orkkal Agárdra, egészen pontosan egy ottani üdülőre, ami a régi szot-üdülők hangulatát árasztotta. A házigazda egy csupaszív hölgy, Erika, aki a végletekig kompromisszumkész volt, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Első látogatásunk során körbevezetett a szállón, felajánlotta az ebédlőt, így az lett a hétvége központi helyisége: ott ettünk, ittunk, jól mulattunk.

Az alapötlet az volt, hogy azokkal az instruktorokkal, akikkel korábban együtt képeztünk, betűztünk vagy éppen gebinben szolgáltuk ki a nagyérdeműt, eltölthessünk egy olyan hétvégét, ahol nem kell csinálni semmit. Van idő beszélgetni anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásunk lenne, hogy nem dolgozunk. Persze, nem tudtunk meglenni a jó öreg meló nélkül: közösen dobtuk össze a reggelit és együtt kockáztuk a hagymát és a paradicsomot a bogrács vacsorához.

Napközben lementünk a Velencei tó partjára, tollasoztunk, napoztunk, hatalmasat csobbantunk az élénkítő hidegségű vízben, kört alkotva Mari dobta Petinek, nameg állítólag belefulladtam a tóba. Leellenőriztük éjszaka is, a víz megvolt, melegebb is volt, mint nappal, meg sokkal viccesebb is! :)

Az Aranyalkony nyugdíjas ház jelenti tisztelettel, az összes Senior elfelejtette a munkáját, kipihenten tért vissza a magyar egészségügy csodálatos taposómalmába és elmosolyodik időről időre, amikor eszébe jut ez a mókás hétvége! :) Hogy könnyebb legyen visszaidézni, íme pár fénykép.