Az elmúlt évek egy új terméke a választás előkészítő beszélgetés. Itt azon felül, hogy találkozhatunk azokkal a jelöltekkel, akik el szeretnének indulni a választáson, mindig beszélgetünk egy kicsit a jelenlegi rendszerről. Általában felmerült, hogy a jelenlegi rendszert nem nagyon szeretjük. A vezetőség nagyon elfárad, amit fel lehet fogni egyéni problémának is, azt azonban már nem, hogy nagyon sokan azért nem indulnak el választáson, mert tudják, hogy annyi idejüket őrölné fel az a bizonyos egy év, amennyit nem áldoznak rá jó szívvel. Kevés a rálátás a rendszerre, kevés ember alakítja az IÖCS-öt, a vezetőség kezében összpontosul minden döntés.

Habár az biztos, hogy a letűnőben lévő aláhúzás rendszere is gondoskodott arról, hogy ne legyenek érdekeltek az emberek eljönni a novemberben esedékes választásokra, leadni a voksukat, az is jócskán benne van, hogy az elmúlt években ritkán fordult elő, hogy egy posztért több induló lett volna. “Egy párosra szavazni, nem választás, hanem beleegyezés.” Nagyon sokan mondtátok ezt ebben az évben, amikor arról beszélgettem veletek, hogy miért nem csábító eljönni a választásra.

Az idei évet úgy indítottam, hogy megígértem, ezzel kezdeni fogunk valamit. Sokat gondolkodtunk rajta a vezetőséggel is, illetve azokkal a volt vezetőségi emberekkel, akik még aktívan mozognak a rendszerben, hogy vajon hogyan lehetne ezen javítani, változtatni. Sokatokkal beszélgettem arról, hogy mi a Ti véleményetek erről.

Folyton folyvást az merült fel, hogy a vezetőség egy túlontúl zárt közösség. Minden “hatalom” az ő kezükben összpontosul, de pontosan nem lehet tudni, hogy ők mit csinálnak, mikor csinálják. Megjelennek a rendezvényeken, ott vannak, teszik a dolgukat, de nem látni, hogy mi folyik a háttérben. Habár az érdeklődés se túl nagy, azaz nem érkezik hozzánk kérdések tömkelege, hogy mi történik, ettől függetlenül foglalkozni kell ezzel a problémával. Hogyan lehetne átláthatóbbá tenni a vezetőség munkáját?

Ha valakinek eszébe jut, hogy szeretne vezetőségi lenni, jó esetben elkezd beszélgetni valakivel, aki már volt és hozzá is közel áll, hogy mégis mi történik ott, mit kell csinálni és mennyi időt vesz el. Ez után két út van. Az ember vagy annyira fanatikus, hogy vállalja, hogy mindent háttérbe szorítva – iskola, magánélet, család, szabadidő – vezetőségi tag lesz, vagy pedig ráébred, hogy ő mondjuk “csak” egy tábort szeretne szervezni, de a többi feladat nem csábítja annyira, és inkább lemond róla. Nem akarom a vezetőséget sajnáltatni, félreértés ne essék, de ez is ott munkál a háttérben, amit jó, ha lát mindenki.

Ezen felül mindig felbukkan más hasonlóan működő hallgatói szervezetekkel való összehasonlítás, hogy ott mennyivel jobban működik a pályázati rendszer, mennyi mindent kipályáztatnak és ettől mennyivel barátibb és kötetlenebb a rendszer. Habár jelenleg az IÖCS-ben rengeteg gyerekbetegsége van a pályázatoknak, az egyik legnagyobb például, hogy nem jelentkeznek rá emberek, mindenképpen jó iránynak tartjuk, ha másért nem, azért biztosan, mert anno mindenki örült neki, hogy egyre több pályázat van. Mi lehet ennek az oka? Nem átlátható az, hogy mi alapján választ a vezetőség? Nem akarnak az emberek pályázatra jelentkezni, nehogy elessenek egy felkérés alapján megnyerhető főnökségért? Ki tudja? Találgatni tudunk, de nem szerencsés szerintem.

Ez csak néhány probléma, amivel kezdeni kell valamit, és amit belátható időn belül lehet alakítani. Ezért szeretnénk időben elkezdeni. Mi már aktívan gondolkozunk a háttérben a vezetőség szerkezetének átalakításával. Alapvetően a vezetőségi tagok számának csökkentésében, és a sokkal több pályázatban látjuk a megoldást (olyan pályázatok, mint például a tábor vagy a bál). Mindemellett úgy gondoljuk, hogy csak akkor lesz jó a rendszer, ha mindenki egy kicsit a magáénak érzi, aki törődik vele. Ezért vagyunk kíváncsiak a Ti véleményetekre is.

Rengeteg beszélgetést, akár heti többet is tervezünk egész szeptemberben, ahol erről és ilyen témákról szeretnénk beszélgetni veletek. Talán távolinak tűnhet még a választás, de az adminisztrációs procedúra miatt bizony éppen itt az ideje ennek. Minden hét egy megadott időpontján én és néhány vezetőségi tag biztosan ott fogunk ülni valahol, és arra várunk, hogy akinek fontos ez a kérdés, az eljöjjön és elmondja a véleményét. Nagyon szomorú lenne, ha egyedül üldögélnénk ott, és habár reméljük, hogy nagy lesz az érdeklődés, az fogja alakítani ezeknek a beszélgetéseknek a számát, hogy mekkora rá az érdeklődés. Természetesen kisebb körben is szívesen beszélgetek bárkivel erről. A telefonszámomat, e-mail címemet nem nehéz kideríteni, és megbeszélhessünk egy randevút.

Csak remélni tudom, hogy nektek is olyan fontos ez, mint Nekünk. Őszintén mondom, hogy nélkületek nem sikerülhet, hiszen kitalálhat 8 ember valamit, ami nekik jó, ha abból nem lesz semmi, mert a többieknek nem tetszik. Segítsetek nekünk, kérlek! Segítsetek az IÖCS-nek!