– mondta Dr. Kiss Kálmán Tanár Úr, mikor összefutottunk vele a Pénzügyi Osztályon. Hogy kerül egymás mellé az instruktor, a Mikulás, a Tanár Úr és a Pénzügy? Elsőre tényleg indokolatlannak tűnik, pedig nagyon is van értelme: 2010. december 3-án, immár a harmadik évben látogatta meg az IÖCS Mikulása a Semmelweis Egyetem Elnök utcai óvodájának gyerkőceit, hogy megajándékozza őket.
Utána pedig útra keltünk a Mikulás Járaton nyolc gyerekkel és két óvónénivel, hogy megköszönjük az egyetemi támogatóknak az óvodának nyújtott rengeteg segítségüket.
Mint az elmúlt három évben, idén is Oláh Dani változott egy fél napra Mikulássá, hogy jómagammal, a Hótündérrel meglepje az ovisokat, akik viszont már régen és komolyan készültek erre az izgalmas találkozásra: rajzoltak nekünk, sütöttek mézeskalácsot, nagyon sok verset és éneket tanultak meg, a nevezetes napon pedig ünneplőbe öltözve vártak minket izgatottan a gyönyörűen feldíszített termekben. Bár először kicsit meg voltak szeppenve, elmondtuk nekik, hogy a Mindenttudó Varázskönyvből a Hótündér felolvassa a Mikulásnak, hogy ki milyen gyerek volt az idén, és ha jól viselkedett, akkor meg fogja ajándékozni. Persze, mindenki nagyon jó gyerek volt és mindenféle finomságot kaptak.
Sokan bele is ültek a Mikulás bácsi ölébe, aki beszélgetett velük egy kicsit, vagy megkérte őket, hogy énekeljenek vagy mondjanak neki verset. Még a legfélősebb gyerekek is csillogó szemmel ültek az ünnep bűvöletében, nekünk is felejthetetlen pillanatokat szerezve ezzel.
Miután mind a három csoportot meglátogattuk, rendhagyó módon idén nyolc ovis társaságában Marika vezető óvónénivel és Gabi nénivel felkerekedtünk a rendelkezésünkre bocsátott kisbusszal (mivel a rénszarvasoknak is legelni kell), hogy felkeresve az ovi támogatóit, örömöt lopjuk a péntekükbe és megköszönjük azt a rengeteg segítséget, aminek köszönhetően az ovi ilyen szép, jól felszerelt és hangulatos lehet. Rengeteg helyen tettük tiszteletünket, a gyerekek énekeltek és verseltek, a Mikulás pedig az általuk készített ajándékokat és szaloncukrot adott a felnőtteknek, akik közül többen el is morzsoltak néhány könnycseppet meghatottságukban.
Sajnos sok egyetemi vezetőt, mint a Rektor Urat és az ÁOK Dékánhelyettes Urakat nem találtunk már a rektori hivatalban, de otthagytuk nekik az ajándékukat. A gyerekek pedig elképesztően jól viselték az órákon át tartó látogatássorozatot, a hangulat egyre oldottabb lett, a program végén már minden szabad kezünket ovisok fogták.
Szeretnék arról is szót ejteni, hogy miért élvezzük ezt mi, rég átlépve már a gyerekkor küszöbét, akik egy héttel állunk a vizsgaidőszak előtt és néhány órákat alszunk éjjelente. A miértre valahol az instruktor értékek között lelem a választ. Ezeknek a kisgyerekeknek az arcáról sugárzik az őszinte hit, a remény, a csodálat és a végtelen hála – leírhatatlan és megismételhetetlen érzés. Azt látni, hogy nekik ez hatalmas élmény, hogy nekik ez mennyire sokat jelent és tudni, látni, érezni, hogy nagybetűvel Jó, Értékes és Érdemes az, amit csinálunk, minden fáradtságot és időt megér. Mert mi, instruktorok ezt szeretjük csinálni.
Kiss-Dala Noémi
„Hótündér”
hát ez nagyon cuki :)