Kedves Seniorok! Az IÖCS a Ti munkátok nélkül nem tartana ma ott, ahol. A rengeteg idő, munka és szeretet, amit a szervezetbe fektettetek évről évre megtérül, és lehetővé teszi, hogy mindig többet és jobbat tudjunk adni a hallgatóknak.
„Elveszett gyémántok, elgurult gyöngyök,Nem vagytok túl távol, mind visszajöttök.Elveszett gyémántok, nem tűntök el,Tudjuk, hogy megvártok, tudjuk, ha menni, menni kell.”
Évről-évre minden tavasszal amint a növények rügyet hoznak, virágba és zöldbe borulnak, az Instruktorok is felavatják seniorjaikat. Olvassátok el az avatódók névsorát, nézzetek rá a sok ismerős nevére, eszméljetek rá, hogy mennyi sok név van közöttük, akihez élmény köt titeket.
“Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk S ha alászállunk: vár a hűs avar, Testvér-levél testvér-lombot takar, Ott is otthon vagyunk.” Mókásan feldíszített alak a szolnoki éjszakában. A színpadra könnyeiket törölgetve siető emberek. Tarka, kibogozhatatlan karszalagrengeteg a polcon. Színes pólók végeláthatatlan sora a szekrény mélyén. Formátlan, megfoghatatlan érzések tömkelege. Néhány feledhetetlen, élénk pillanat. Fontosak nekünk. Seniorok.
Brit tudósok kimutatták, mik egy instruktor tavaszának elengedhetetlen elemei:
„Te nekem a tündérországot Mutattad erdőben, mezőben. Oh, hogy szememből e sugárod Maholnap elfogy, tova röppen…!” – Vajda János, Búcsú a naptól Ahogy a tavasz megtölti lassan élettel és melegséggel a napjainkat, egyre közeledik a Senioravatás napja is. Április 18-án lehetőségünk lesz megköszönni az avatódó senioroknak, hogy éveken át az idejüket és energiájukat áldozták az […]
