//HU
„Ha sok tűsarkút látsz a terem szélén, akkor biztosra veheted, hogy jól döntöttél.”
A tanult blaszt álmából felkeltve is rögvest sorolja a hallgatói élet meghatározó rendezvénynégyesét, az úgynevezett „nagyeseményeket”: Képzés, Karnevál, Gólyatábor, Gólyabál. A még tanultabb blasztnak ilyenkor még az is eszébe villan, hogy e kvartett egyik tagja – hogy, hogy nem – kilóg a sorból, hiszen a megszervezése nem dedikált vezetőségi feladatkör, hanem szabadon pályázható. Nincs bár ezen semmi csodálkoznivaló annak tükrében, hogy ez az esemény jóval fiatalabb, mint amilyennek a már-már rutinszerű megvalósítása miatt elsőre tűnhet. Merüljünk hát most alá a múlt sejtelmes mélységeibe, és ismerjük meg a történetet, amit talán már csak a kollektív emlékezet (és a mindenre elszánt Krónikás Munkacsoport) őriz, azaz mivégre és honnan indult, majd nőtte ki magát a tavasz elhagyhatatlan fénypontjává a mi kis Karneválunk.
2010-ben járunk, mikor is az IÖCS és a HÖK kapcsolata békés, jövőbe mutató, és minden adott, hogy a tavasz beköszöntével megszülessen valami új és különleges az összetartás jegyében. Alapos töprengés és megannyi egyeztetés eredményeképp kibontakozni látszik egy merész kezdeményezés: egyetemünk akkori négy egészségügyi karának (úgymint az ÁOK, FOK, GYTK és ETK) Hallgatói Önkormányzatai összefognak az Instruktor Öntevékeny Csoporttal, hogy közös erővel hozzanak tető alá egy addig nem látott kaliberű, egyszersmind célzottan hagyományteremtő rendezvényt, ami gólyától végzősig, magyartól külföldiig mindenkit megmozgat. (Megjegyzés: az EKK mint zsenge kar ekkor még épp csak meglátja a napvilágot; a Pető András Főiskola pedig csak 2017-ben válik majd az egyetem részévé; az ekkor hozzánk tartozó Testnevelési és Sporttudományi Kar – jelenleg önálló Testnevelési Egyetem – a projektben nem vesz részt.) Az eseményt, mint ismeretes, Nemzetközi Semmelweis Karnevál névre keresztelik el. A december már előkészületektől lázas, fellépők és főnökök javában feltelefonálva, és az izgatott lelki szemek előtt a fergeteges buli, a csápolás és csapolás minden apró részlete kiviláglik. Mind HÖK-, mind IÖCS-tagok betöltenek szervezői, főnöki és dolgozói munkaköröket, együttműködve hozzák el az első, és utólag méltán állíthatjuk, kétségtelenül hagyományteremtő Karnevált. De milyennek látja egy szervező az akkori forgatagot? Álljon itt egy visszatekintő idézet az akkori szervezők egyike, Kasza Ádi tollából az est pezsdületét demonstrálandó: „Van egy furcsa mércém arra, hogy mennyire jól választottunk fellépőt: Ha sok tűsarkút látsz a terem szélén, akkor biztosra veheted, hogy jól döntöttél. Erre direkt odafigyeltem és néha még magam is meglepődtem a mennyiségükön.”
Így indult tehát a Karnevál története, amely persze még hosszú éveken át taposta ki a maga útját, mígnem az ISSA és a DSVS (megjegyzés: nemzetközi és német hallgatói öntevékeny csoportok) bevonásával, valamint a Multicultural Food Festival létrejöttével végül elnyerte mai formáját és pompáját. De hogy még közelebb érezzük magunkhoz a múlt homályából fel-felcsillanó Karneválokat – nem feledve közben az idei parádé fergeteges élményeit sem – megkértük Palotay Lilla korábbi karneválszervezőt (2014), majdani elnököt (2016), valamint Bán András Boldizsár (Andris) és Nánási-Kocsis Gergely (Nánó) idei szervezőpárosát (2024), hogy meséljenek élményeikről.
Krónikás:
Miért döntöttetek úgy, hogy megpályázzátok a Karnevált?
Lilla:
Igazából én mindig is Gólyatábort akartam szervezni, mert úgy gondoltam, az az IÖCS esszenciája. Hogy ezért létezik az IÖCS: a gólyáknak akarunk jót. Én ebben mindig is nagyon-nagyon hittem, és mielőtt gólyatábor-szervezésre adtam volna a fejem, ki akartam próbálni valami más nagyobb programot is.
Andris:
Én két dolog miatt: nagyon szerettem volna Analóg Balaton-t hívni IÖCS-rendezvényre, és érdekelt egy komolyabb szervezői szerep.
Nánó:
Engem mindig is foglalkoztatott a szervezés, és mikor kiderült, hogy egy gebintársam, Andris is szeretne szervezni, tudtuk, hogy együtt kell megpályáznunk.
Krónikás:
Milyen élmény volt megszervezni az eseményt? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek?
Lilla:
Egy időben én azt gondoltam, hogy a Karnevál bizonyos szempontból még nagyobb darab rendezvény, mint a Bál, mert sokkal többféle embert kell összefogni. Arra emlékszem, hogy nagyon sokat szenvedtünk, hogy az MFF kajái és a tűzbiztonság hogy legyenek. Nagyon sok ilyen energia elment rá, hogy megbeszéljük a külföldiekkel, hogy azért mégse nyílt lángon csináljanak zárt térben több ezer ember között nem is tudom már, milyen kaját. De egyébként nem emlékszem, hogy bármi más nehézkes lett volna. Az MFF tényleg mindig nehéz volt kicsit, még az utána jövő években is, mert sok az ember és sok a szabály: nehéz, hogy mindenkinek jó legyen.
Andris:
Arra számítottam, hogy többet kell majd dolgozni a főnökökkel, de azt főleg a gebinológusok csinálták. Nekünk inkább egy csomó háttérfeladatunk volt, amiket el sem tudtam volna képzelni. A kommunikáció sajnos nem mindig volt a toppon, de alapvetően jó élmény volt. Az épülést különösen élveztem, jó volt látni, hogy mindenki együtt dolgozik.
Nánó:
Én összességében jól éreztem magam a szervezés közben, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen sok energiát igényel. Nekem komoly nehézséget okozott, hogy a vizsgaidőszakban végig szervezni kellett és ez láthatóan rontott a teljesítményemen. Ha szervezőtársam nem lett volna ott, hogy helyettesítsen, amikor nem érek rá, valószínűleg nem lett volna Karnevál. A sok befektetett idő persze megtérült az esemény estéjén, mikor minden összeállt és csodálhattuk a saját kezünk gyümölcsét.
Krónikás:
Mi a legszebb emléketek az eseménnyel kapcsolatban?
Andris:
Erre nem tudnék válaszolni, mert eléggé le voltam terhelve alatta. Végig 110%-on pörögtem, szóval mindent csak úgy éltem meg, hogy “rendben, megvagyunk x dologgal, mi a következő?”.
Nánó:
Több nagyon jó emlékem van, de talán a legjobban azt szerettem, amikor a fotófal előtt mindenki felöltözve ott volt és megcsináltuk a főnökfotót.
Lilla:
Szerettem a főnökökkel találkozni, jó kis csapat volt. Az embereket kedveltem benne leginkább. Meg nekem még tök szép ruhám volt, azt hiszem, én voltam az utolsó talán, akinek Benes Anita (megjegyzés: a Daalarna vezető divattervezője) jófejségből adott kölcsön egy gyönyörű estélyi ruhát, ezzel támogatta az eseményt.
Krónikás:
Utólag visszanézve elégedettek vagytok a rendezvénnyel?
Lilla:
Ez a tíz év durva, jó öregnek érzem magam. Így tíz év távlatából biztosan szépülnek az emlékek is, de nem hiszem, hogy csalódott lettem volna. Meg utána elindultam Gólyatáborért, ha rosszul sikerült volna, akkor valószínűleg nem folytatom ezt az utat, szóval szerintem igen, elégedett vagyok.
Andris:
Volt több dolog is, amit máshogy és leginkább hamarabb csinálnék, de mindent összevetve, szerintem jól sikerült a rendezvény operatív szempontból.
Nánó:
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam összességében, úgyhogy örülök, hogy mások is élvezték. Szerintem is egy színvonalas eseményt alkottunk.
Krónikás:
Andris és Nánó, továbbadva a stafétát milyen tanácsot adnátok a jövő karneválszervezőinek?
Andris:
Kérdezzetek! Rengeteg dolog van, ami nincs leírva, nem lehet tudni, hogy meg kell csinálni, vagy azt, hogy nektek kell. Szóval Vez zaklatása 24/7!
Nánó:
Érdemes mindig kérdezni a Veztől, ha nem értesz valamit. És mindent is kövess nyomon, hogyan áll. A promóciót pedig időben el kell kezdeni, hogy mindenkihez eljuthasson.
Ezekkel a gondolatokkal zárjuk mostani cikkünket. Reméljük, örömmel olvastátok ezeket a sorokat, és nagyobb belátást nyertetek a Karnevál eredetének történetébe, a szervezéssel járó sürgés-forgás rejtelmeibe, esetleg kedvet kaptatok, hogy Ti magatok is megpályázzátok jövőre az eseményt!
A Krónikás Munkacsoport hamarosan újabb cikkel jelentkezik, addig is kellemes szorgalmi időszakot kívánunk minden instruktornak!
//ENG
“If you see a lot of high-heels at the edge of the dance floor then you know you have made the right choice.”
Any blast can tell you the four Major Events of student life: the Instructor Training, the Carnival, the Freshman Camp, and the Freshman Ball. They might also tell you how one of these four events is not like the others: instructors can apply for the organizer position rather than it being the task of elected leaderboard members. It is not so much a surprise considering that this event is much younger than the rest of the Major Events, even though it seems as if it has always been part of the calendar. Let’s delve into the mysterious depths of a story, perhaps only preserved by collective memory (and the ever-determined Historian Workgroup), about how the unmissable highlight of spring, namely the Semmelweis Carnival, came to be.
We are in 2010, a time when the relationship between the Instructor Self-Active Group (IÖCS) and the Students’ Union (HÖK) is peaceful and forward-looking, creating the perfect conditions for something new and special to be born with the arrival of spring, in the spirit of unity. After thorough deliberation and numerous consultations, a bold initiative begins to take shape: the Students’ Union of all of our four healthcare faculties at the time (namely the Faculty of Medicine, Faculty of Dentistry, Faculty of Pharmaceutical Sciences, and Faculty of Health Sciences) joins forces with the Instructor Self-Active Group to organize an event of unprecedented scale together, with the aim of establishing a tradition that would engage everyone from freshmen to graduates, both Hungarian and International students. (Note: The Faculty of Health and Public Services was just emerging as a young faculty at that time. The András Pető College would only become part of the university in 2017, and the Faculty of Physical Education and Sport Sciences – which was part of our university at the time, currently the independent Hungarian University of Sports Science – did not participate in the project.) The event, as you all know, was named the International Semmelweis Carnival. December was already buzzing with preparations, with performers and gebin bosses being chosen, and the vivid mind’s eye already envisioning every tiny detail of the enormous party, every guest and workers having the time of their lives. Both HÖK and IÖCS members took on roles as organizers, bosses, and gebin workers, collaborating to bring about the first, and as we can retrospectively state, tradition-forming Carnival. But how does an organizer perceive the bustle of that time? Here is a quote from one of the organizers of that Carnival, Ádi Kasza, to grasp the atmosphere of the event: “I have a strange measure for how well we chose the performer: if you see a lot of high heels at the edge of the dance floor then you know you have made the right choice. I paid close attention to this and was sometimes even surprised by the number of them.”
Thus began the history of the Carnival which, of course, continued to carve out its path for many years until, with the involvement of ISSA and DSVS (note: International and German student self-active groups) and the launch of the Multicultural Food Festival, it finally attained its current form and splendor. To bring us even closer to the Carnivals that shine through the mists of the past – while not forgetting the fantastic experiences of this year’s parade – we asked former Carnival organizer Lilla Palotay (2014), future president (2016), as well as this year’s organizing duo, András Boldizsár Bán (Andris) and Gergely Nánási-Kocsis (Nánó) (2024), to share their experiences.
Historian:
How come you decided to apply for the Carnival?
Lilla:
Actually, I always wanted to organize the Freshman Camp because I thought that is the essence of IÖCS. Like, this is why IÖCS exists: it’s all for the freshmen. I have always believed in this very strongly, and before committing to organizing the Freshman Camp, I wanted to try something else, another big event.
Andris:
For two reasons: I really wanted to invite Analog Balaton to an IÖCS event, and I was interested in taking on an orgasiner role.
Nánó:
I have always been interested in organizing, and when I found out that one of my fellow gebinmates, Andris, also wanted to organize, we knew we had to apply together.
Historian:
What was it like to organize the event? What difficulties did you face?
Lilla:
There were times I considered the Carnival, in some sense, an even bigger event than the Ball because it involves coordinating a much more diverse group of people. I remember we struggled a lot with the MFF due to food and fire safety. A lot of energy went into discussions with the Internationals to make sure they didn’t cook any of their meals with open flames indoors among thousands of people. But honestly, I don’t recall anything else being particularly difficult. The MFF was always a bit challenging, even in the following years, because there are so many people and so many rules: it’s hard to please everyone.
Andris:
I expected to work more with the bosses, but that was mainly handled by the gebinologists. We mostly had background tasks, a lot of them, that I couldn’t have imagined beforehand. Communication, unfortunately, wasn’t always at its best, but overall, it was a good experience. I particularly enjoyed the phase of setting up the place; it was great to see everyone working together.
Nánó:
I enjoyed the organizing process overall, but I never thought it would require so much energy. It was particularly challenging for me to keep organizing during the exam period, and it clearly affected my performance. If my organizer partner hadn’t been there to cover for me when I wasn’t available, chances are, there would have been no Carnival at all. The time invested paid off on the night of the event when everything came together, when we could enjoy the fruit of our labor.
Historian:
What is your fondest memory of the event?
Andris:
I can’t really answer this because I was quite overwhelmed during it. I was running at 110% the whole time, so I experienced everything as “okay, we’ve completed x task, what’s next?”.
Nánó:
I have several great memories, but perhaps my favorite is everyone dressed up in front of the photo wall when we took a photo with all the bosses.
Lilla:
I enjoyed meeting the bosses, it was a great team. The people were the best thing about it. Also, I had a really beautiful dress. I think I was probably the last person to whom Benes Anita (note: the lead designer of Daalarna) lent a gorgeous evening gown out of generosity, this is how she supported the event.
Historian:
Looking back, are you satisfied with the event?
Lilla:
These ten years have flown by, I kinda feel old by this. Looking back over ten years, memories certainly become more pleasant in hindsight, but I wouldn’t think that I was disappointed. After this event, I went on to organize the Freshman Camp as well. If the Carnival didn’t go well, I probably wouldn’t have continued on this path, so I guess, I am satisfied.
Andris:
There were several things I would do differently, and mostly sooner, if I were to go for a second round; but all in all, I think the event was successful from an operational standpoint.
Nánó:
I received very positive feedback overall, so I’m glad others enjoyed it too. I believe we created a top-notch event.
Historian:
Andris and Nánó, passing on the baton, what advice would you give to future Carnival organizers?
Andris:
Ask questions! There are so many things that aren’t written down, and otherwise, you’ll never know if it is your or someone else’s responsibility. Don’t be afraid to bother the Leaderboard 24/7!
Nánó:
It really is worth asking the Leaderboard anytime you don’t understand something. And keep track of every process. Also, start promoting the event early so it reaches everyone in time.
With these thoughts, we conclude our article. We hope you enjoyed reading these lines and gained a deeper insight into the history of the first Carnival, the small details of the organizing process, and perhaps even feel inspired to apply for the event yourself next year!
The Historian Workgroup will soon return with more articles. Until then, we wish every instructor a successful termtime!
