Kevés olyan rendezvény van egyetemi éveink alatt, amikor csoporttársainkkal, évfolyamtársainkkal, régi instruktorainkkal és persze villanykaros barátainkkal együtt tölthetünk egy egész napot a szabad ég alatt. Tavaly fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy bár nem májusban sütjük az ökröket, de mégis az egész olyan majális hangulatú…
számomra a lényeg mindig a részletekben rejtőzik. ezért most is egészen apró epizódokat írok le, amiktől az elmúlt években megláttam a fényt a Nagy, Közös Ökörsütésben.
pár éve, gólyaként nem nagyon akaródzott elmennem ökörsütésre, hiszen még alig kezdődött el az egyetem, ez már a sokadik program volt, amellyel instruktoraim nyaggattak, hogy ez is kihagyhatatlan, meg az is megismételhetetlen… és mennyire örülök, hogy végül mégiscsak hallgattam rájuk!