Gólyahajó 2007
Október 4-én, csütörtökön, kerül megrendezésre, a mindig nagy sikert arató Gólyahajó!
Október 4-én, csütörtökön, kerül megrendezésre, a mindig nagy sikert arató Gólyahajó!
2007. 09. 16. vasárnap A Nap :) reggel 5:15 A szobám… alszom, csörög a telefonom: „hol vagy?!” „jajjh elaludtam… az ágyamban… bocsánat! sietek” – hangzott még fáradt, és az elalvás miatt idegesebb hangom TínóTesóm értem jött, hogy menyjünk a Római parti koleszhoz, mert az Ökör már érkezőben
az időjárás szerencsére lehetővé teszi, hogy az eredetileg meghírdetett helyszínen rendezzük meg az ökörsütést! hogy jutok oda? ETK Római parti kollégiuma (Nánási út 91.) M3 Árpád híd megálló, 1-es villamossal Árpád híd budai hídfő (Szentlélek tér), 34-es busszal Nánási úti megállóig mikor érdemes kimennem? 13:00-tól folyamatosan rengeteg ökörségben lehet részed, ne hagyd ki! :) hogy…
A 3. Ökörsütés egy új gebinnel gazdagodott, amelynek én lehettem a koordinátora. Ez volt a forralt bor, tea, héliumos lufi gebin. Nagyon jól éreztem magam. Nekem jutott a nagy feladat, hogy a törött csőrrel próbáljam kielégíteni a közönség He-os lufi igényét. Egyre növekedett a sor előttem, majd eljutottunk odáig, hogy nem is kérték a lufik…
Római parti kolesz egyik szobája… Alszom… csörög a telefonom… „Hol vagy? Mit csinálsz?” – mondta egy hang… „épp aludtam, beszéljünk később, jó?!” – volt kitsit elutasító fáradt válaszom… majd próbáltam visszafeküdni… körülöttem még mindenki aludt, nekem azonban már nem jött álom a szememre…
Kevés olyan rendezvény van egyetemi éveink alatt, amikor csoporttársainkkal, évfolyamtársainkkal, régi instruktorainkkal és persze villanykaros barátainkkal együtt tölthetünk egy egész napot a szabad ég alatt. Tavaly fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy bár nem májusban sütjük az ökröket, de mégis az egész olyan majális hangulatú…
számomra a lényeg mindig a részletekben rejtőzik. ezért most is egészen apró epizódokat írok le, amiktől az elmúlt években megláttam a fényt a Nagy, Közös Ökörsütésben.
pár éve, gólyaként nem nagyon akaródzott elmennem ökörsütésre, hiszen még alig kezdődött el az egyetem, ez már a sokadik program volt, amellyel instruktoraim nyaggattak, hogy ez is kihagyhatatlan, meg az is megismételhetetlen… és mennyire örülök, hogy végül mégiscsak hallgattam rájuk!