Ha már volt részed raktárpakolásban vagy már segítettél otthon „kinagytakarítani” a lakást, akkor tudod, hogy bizony rendet rakni „örömmókakacagás”. Mert nem tudom, hogy vagy vele, de ezek azok a pillanatok, amikor megtalálod a hat hónapja elveszett kiskutyát, vagy a „tankönyvvásárláshoz” szükséges 5000Ft-ot az ágyad alatt. Nos, mi ha nem is találtunk hat hónapja éhező kiskutyát, de például pénzt, azt igen. Igaz, egy zacskó még be nem váltott kétforintos és a földre esett „kinek kell 10Ft”-osok formájában, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, így elmentünk másnap beváltani a bankba, hogy nyerjünk 550 Ft-ot az IÖCS-nek!!!
De kezdjük az elején… 2009.11.25. 18 óra 00 perc, amikor is elkezdtük a lehetetlent, hogy egy használható irodát teremtsünk röpke két óra alatt a bál utáni felfordulásból.

Elsőre elkezdtük összeszedni a raktáros holmikat (molinók, prospektusok, báli maradvány dekor stb.). Ezek tűntek a rendetlenség legnagyobb részének. Majd jött a szekrény kiselejtezése, a tárgyaló asztal és a számítógépasztalok letakarítása.

Hm, egész jó, kezd alakulni… de még nem az igazi… és akkor jött a kérdés, hova tegyük az asztalt, hogy körbe lehessen ülni? :) Igen, ekkor került ki a fekete polc az irodából, ami az asztal mellett üvöltött az ürességtől. Majdnem ment vele a hűtő is, de aztán gyors megbeszélés után rá kellett döbbennünk, hogy akkor nem lenne majonéztartalék az irodában… beláttuk, a hűtőnek maradnia kell.

A végén olyan rend lett, hogy visszhangzott az iroda (próbáld ki), ez olyan dolog, amit még soha senki nem tapasztalt. Semmi nem töri meg a visszhang terjedését.

… úgyhogy vigyázz a rendre, hogy legyen mit mutogatni az unokáknak :)