“Egymás számait elmentettétek?”
“Sikerült lelaminálni mindegyiket?”
“Felhoztad a raktárból az összeset?”
“Átszámoltad még egyszer?”
“Mikor nyitunk? Ideért már mindenki?”
Minden instruktornak ismerős mondatok, hiszen valljuk be,
ha nem lenne utolsó pillanat, talán sosem készülnénk el semmivel.
Aztán hirtelen elkezdődik, amire hónapokat, heteket készültünk,
percek múlva éjfélt üt az óra, utána egy szempillantás alatt vége,
és máris a felkelő napsugarak miatt hunyorgunk,
mikor az utolsó zsák színpadszoknyát szemetet is behajítottuk
a zöld szörnybe és minden lakat zárva van a raktársoron.
Pont olyan gyorsan, mint ahogy az
“Égők működnek? Elővetted a díszeket?
Betetted a hűtőbe a pezsgőt? A süti készen van már?”
kérdések sorozata után hirtelen december 27-e lesz,
újra előkerülnek a tételek, megszólalnak az ébresztők,
este 6 után már nem eszünk, rendesen jár a BKV
és csupasz fenyőfák sorakoznak végig az utcákon.
Ugyanolyan szürkeség és üresség maradhat karácsony után,
mint amilyen űrt lehet érezni egy IÖCS-rendezvény végén is.
Lassíts le, éld meg, csomagold be szépen.
Vedd elő az ünneplő ruhád.
Igazítsd tökéletesen a helyére a kedvenc díszed.
Várd meg, amíg megdermed a csokikrém.
Játssz még egy kör társast a gyerekekkel.
Ölelj meg mindenkit és adj két puszit.
Áldott, békés karácsonyt kívánunk
minden Instruktornak és szeretteinek!
