– Instruktornak lenni életforma –
Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehetett instruktornak lenni a 2000-es évek közepén? Miféle kihívásokkal kellett szembenéznie az akkori vezetőségnek, tagoknak? Miért és hogyan született meg a Kft.? Milyen érdekességek történtek akkor, amik mára már részben, vagy egészben a feledés homályába merültek?
Ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk Oláh Daninak köszönhetően, aki mesélt nekünk az akkori IÖCS-ös életről, a változásokról, újításokról, amik számunkra, mai instruktorok számára szinte már természetesnek tűnnek.
IÖCS: Hogy indult ez az egész instruktor story számodra, mit csináltál abban az időben?
Dani: Az első pillanattól tudtam, hogy instruktor szeretnék lenni, ez gyakorlatilag akkor eldőlt, amikor először a kezembe fogtam a meghívó levelet a Táborba. 2005-ben kezdtem az egyetemet, a Tábor után rengeteg programon vettem részt, amit az akkori instruktoraim szerveztek. Szinte minden nap volt valami olyan megmozdulás az egyetemi épületek körül, ahol betűk, instruktorok, vagy csak baráti társaságok töltötték együtt a délutánt, az estéket. Rögtön a Képzés után bele is vetettem magam az IÖCS-ös életbe, először betűztem, a H betű tagjaként, majd harmadéves koromtól igyekeztem a vezetőséget erősíteni, tenni ezért a szuper szervezetért. Nagy élmény volt bálszervezőnek lenni, ennek a feladatnak köszönhetően rengeteget lehetett tanulni az embernek magáról, a társakról, rendezvényszervezésről. Ezután életem egyik legjobb élménye következett, amikor az Egyesület elnöke lehettem 1 évig. Sokáig a csoport aktív tagja voltam, a diplomaszerzést követően is igyekeztem aktív instruktor maradni. Ekkor ez inkább már csak a kórházgebin keretein belül nyilvánult meg 1-1 tábor alkalmával.
IÖCS: Ha jól tudjuk, ebben az időszakban kb. 6-7 évig a végzős bál szervezésében is részt vettél, illetve az Alumni Igazgatóság megalapításában is tevékeny szereped volt?
Dani: Sokáig maradtam a diplomaszerzést követően is az Egyetemen, mert szerettem ezt csinálni, jó kis közösség és csapat alakult ki abban az időszakban, akikkel közösen sok dolgot meg lehetett valósítani. Úgy érzem, hogy igyekeztünk egyrészt adni valami maradandót a Semmelweis közösségnek, másrészt pedig élveztük ezeket a feladatokat, később projekteket.
IÖCS: Milyen téren volt más instruktornak lenni abban az időben?
Dani: Természetesen minden korszaknak megvoltak a maga kihívásai, ezt azért jó pár IÖCS-éven át végignéztem, követtem, hol mélyebben, hol már csak felületesen. Amire nagyon büszke vagyok, az az, hogy ennek az egész szervezetnek a szellemisége, a filozófiája nagyrészt ugyanaz maradt, amit amúgy mi is örököltünk elődeinktől. Az szerintem egy fantasztikus dolog, hogy a felsőbbévesek évtizedek óta teljesen önkéntesen, kb. baráti közösségként támogatják a gólyákat, segítik a frisseket. Ilyen az egész országban nincs még egy, persze lehet kicsit elfogult vagyok. A különbség talán a mindennapi IÖCS-ös életben volt, másfajta kihívásokkal álltunk szemben, amiken nap mint nap dolgoznunk kellett nekünk, instruktoroknak. Maga az Egyesület is viszonylag frissnek számított, hiszen 2002-ben alapították meg, előtte mint öntevékeny csoport létezett, a ’80-as évektől. Az egyesület, mint jogi forma is már önmagában nagyon izgalmasnak számított akkor, hiszen minden apró szabályt, működési elemet ki kellett dolgozni, és a csoport egyetemi életébe kellett integrálni és vissza. Ami biztos, hogy sok új lehetőséget tartogatott magában annak idején. A 2000-es évek közepére dinamikus fejlődésnek indult a Csoport, míg az alapításkor csupán 50-60 aktív tagot számlálhatott, 2005 környékére ez a szám 200-300 körülire növekedett, majd onnantól kezdve minden évben kb. 250-400 új instruktor képződött. Bár ez hatalmas lépésnek számított akkoriban, be kell látnunk, hogy a mai többezres létszámmal összevethetetlen. Az is tény, hogy abban az időszakban pont akkora volt még ez a létszám, hogy szinte mindenki ismert mindenkit, és egy nagyon összetartó, közvetlen baráti társaság volt a csoport. Ha picit tudományos szemmel nézzük, akkor szépen végigkövethető a szervezetfejlődés számos szakasza.
Pont amiatt, hogy még viszonylag kevés tagot számlálhatott az Egyesület, az akkori instruktoroknak hamar „fel kellett nőniük”, hiszen rövidesen a Képzés után már különböző vezetői feladatokat láttak el, amikbe gyorsan bele kellett tanulniuk. Egy egyszerű és szemléletes eszköze annak, hogy mi jelentett akkor kihívást mondjuk egy táborszervezőnek, például az, hogy a Testnevelési Egyetem (akkor Testnevelési Főiskola, rövidítve TF) is az egyetemünkhöz tartozott. A gólyatábori sportnap megszervezése és koordinálása a klasszikus SE-s és a TF-es diákok közötti különbségek figyelembevételével nem volt egyszerű feladat. Amellett, hogy ezekben a helyzetekben remekül helytálltak az akkori instruktorok, több neves hagyományt is köszönhetünk ennek az időszaknak, mint például a szeniorok gyűrűjének ötletét, ami egy véletlen storyzásnak köszönhető, egy barátsággyűrű alapján. Továbbá ebben az időben még megrendezésre kerültek olyan rendezvények, amik ma már nincsenek, mint például a BME-vel közös Ökörsütés. Mindemellett a Karnevál is ekkor indult el, mint program.
IÖCS: Ha jól tudjuk, ebben az időszakban született meg a Kft. gondolata, illetve mint köztudott, ténylegesen az alapítására is sor került ekkor. Több kérdés felmerülhet ezzel a céggel kapcsolatban. Pontosan milyen célt szolgál? Miért is alapult meg tulajdonképpen? Ki és hogyan vezeti/üzemelteti? Mesélnél erről kicsit?
Dani: Az egyesületi forma sok mindenre lehetőséget adott annak idején, de mindig is nagyon nehéz és megoldásra váró probléma volt, hogy a rendezvényeinken a való világban elvárt és engedélyekhez kötött folyamatok, feladatok is megvalósuljanak. Egy rendezvényen ételt, italt, vagy úgy összességében bármit árusítani, megrendelni nem is olyan egyszerű, ha erre nincs egy jól kitalált rendszer és egy olyan eszköz, ami mindezt lehetővé teszi. Nyilván elképzelhetetlen volt egy Gólyatábor, vagy éppen a 2000-es években majdnem egy kisebb fesztiválnak számító Gólyabál megszervezése és lebonyolítása étel- és italpultok nélkül. A Kft. létrejötte előtt erre az a megoldás született, hogy egy akkori instruktor édesapjának a cége segített mindezek megvalósításában. Egy idő után ez nyilván hatalmas kéréssé és szívességgé vált, ami hosszú távon nem volt fenntartható. 2007-körül, az akkori elnök engedélyével elkezdtünk utánajárni, hogy mi lehetne erre a megoldás. Szereztünk egy könyvelőt, „Eszter nénit”, aki egyébként azóta is a Kft. könyvelője. Először ő segített, többek között abban, hogy elmagyarázta, mik nagyjából a feltételei egy ilyen szervezet létrehozásának. A 2008-as Gólyabált – ami talán az egyik legnagyobb volt a 4500 fős létszámával – még az instruktor édesapa neve alatt szerveztük meg, de ekkor már nagyon érződött, hogy szükség lenne a Kft-re. 2009-ben lettem az IÖCS elnöke, így elindult komolyabban ezen a téren a szervezés. Rövidesen az előző és az aktuális vezetőség, illetve egy jogi szakértő összeült egyeztetni a pontos menetrendről, továbbá megindultak a tárgyalások az akkori ÁNTSZ-szel is. A döntés megszületett, a Kft. alapítója és 100%-os tulajdonosa az IÖCS Egyesület lesz, ami egy kis fejtörést okozott a cégbíróságnak, illetve sok más szervezetnek is, de végül bejegyezték a céget. Először még egy másik néven futott, de végül az Instruktorok Öntevékeny Csoport Kft. lett a nyerő ☺, melynek ügyvezetője lettem egy kedves instruktortársammal, Tóth Józseffel együtt, egészen 2009 novemberétől 2013 nyaráig. Hamarosan lehetett érezni a pozitív hozadékait a szervezet létrejöttének, az étel-/italrendelés és a pultüzemeltetés biztosítása mellett az akkor még kifejezetten jelenlévő szponzorációt is a Kft-n keresztül lehetett intézni. Rövid időn belül elkezdett jelentős bevétel keletkezni, amit pultok felújítására, új italadagolók vásárlására, ruhatár létrehozására, a nagyszínpad burkolatának felújítására, illetve egyéb hasonló dolgokra használhattunk fel. Ami egy kifejezetten pozitív hozadéka volt ennek, hogy talán mind a mai napig az ország legolcsóbb, de legszínvonalasabb tábora és rendezvényei az IÖCS által szervezettek. Amire nagyon büszke vagyok, hogy mind a mai napig ilyen szépen működik a cég, ennyire a szívén viseli minden ezzel foglalkozó instruktor a sorsát, illetve még soha nem volt sem jogi, sem gazdasági probléma ezzel a társasággal, annak ellenére, hogy manapság talán még nehezebb az üzemeltetése egy Kft-nek. Szívesen járok vissza időről időre, megismerni az újakat, jó érzéssel tölt el, amikor látom, hogy mennyire lelkesek! Jó látni, hogy az IÖCS eszméi, az egész szemlélet ennyi generáción át megmaradt, és továbbviszitek, amit elkezdtünk!
Ha már eddig kitartottál, és elértél idáig a cikk olvasásában, akkor most következzen pár izgalmas történet, érdekesség ezekből az időkből:
A Madár átka: Maga a szobor a ’80-as években készült, a madármászás története pedig a ’90-es évekig nyúlik vissza. Mindannyiunk ismeri a hozzá kapcsolódó hiedelmet: csak a másodév végi nagy szigorlatok után, harmadév elején lehet megmászni, különben soha nem kapod meg a diplomád. Nos, ez egy olyan hiedelem, amiről bebizonyosodott, hogy igaz. Több olyan embert is ismertek, akik idejekorán megmászták a madarat. Sajnos nem is végeztek ezen az egyetemen.
Tanulság: A Madár átka valós!
Rezsős bulik: Hazugság lenne azt mondani, hogy manapság nincsenek bulik a Rezsőben, a 2000-es évek elejéhez képest viszont elenyésző a számuk. Annak idején minden csütörtökön „Rezső buli” volt, aminek keretein belül akár 1500-2000 ember is összegyűlt a kollégiumban. Nyilván ez a mai biztonságtechnikai előírások mellett kivitelezhetetlen lenne, de valószínűleg a többségünk szívesen részt venne ilyen rezsős bulin legalább egyszer.
Kft és IÖCS Club:
Az alapításkor volt egy elképzelés, hogy mennyire szuper lenne, ha az instruktoroknak lenne egy saját clubjuk, ahol bárki, bármikor szervezhet rendezvényt, összegyűlhetnek IÖCS-ös társaságok, vagy csak jó lenne beülni délutánonként valahova, ami minden instruktoré. Nos, ez majdnem összejött, a NET mögötti Május1 ruhagyár területének egyik pince helyiségében. Még a működés és a szponzoráció is kidolgozásra került. Sajnos azonban kiadták a helyet egy edzőteremnek, mielőtt kivehette volna az IÖCS. Egy dolog azonban megvalósult, egy őszi IÖCS Club itt került megrendezésre.
Összességében ezeket az izgalmas dolgokat mesélte el nekünk Dani, remélhetőleg ti is sok új, érdekes információval gazdagodtatok a Kft-ről és a 2000-es évek instruktorainak életéről, tevékenységéről, örökségéről.Ezzel a cikkel mutatkozunk be számotokra, mint az idei Krónikás Munkacsoport. Örülünk, hogy végigolvastátok a kis interjúnkat, reméljük elnyerte a tetszéseteket. ☺ Biztosak lehettek benne, hogy ezután sem fogunk tétlenkedni, nemsokára egy újabb izgalmas és érdekes IÖCS storyval fogunk jelentkezni, amire szintén érdemes lesz majd velünk tartanotok.
//ENGLISH
– Being an instructor is a lifestyle –
Have you ever wondered, what it could have been like to be an instructor in the
mid-2000s? What kind of challenges did the Leaderboard and all IÖCS members have to face back then? Why and how was the Kft. founded? What events happened then, that live on as mere trivia now or even faded into oblivion?
We can get answers to these questions thanks to Dani Oláh, who told us about life in the IÖCS at the time he was active, pointing out all the changes and innovations, which now seem almost natural to us, the instructors of today.
IÖCS: How did this whole instructor journey start for you, what were you doing at that time?
Dani: From the very first moment, it was clear that the instructor lifestyle was meant for me. It was practically settled when I saw the invitation letter to the Camp. I started university in 2005, and after the Camp, I took part in many-many events organized by my instructors. Almost every day, there was some kind of activity around the university buildings where letters, instructors, or just any group of friends could spend their afternoons and evenings together. Right after the Training, I dove into the life of IÖCS. I started as a letter instructor (in letter H), and from my third year, I tried my chance as a member of Leaderboard, striving for this awesome organization. It was a great experience to be a Ball organizer. Thanks to this task, I learned a lot about myself, my fellow instructors, and the skills of organizing an event. Then came one of the best experiences of my life, when I was elected as president of the Association for a year. I worked as an active member of the group for a long time. Even after earning my degree, I tried to remain active. At that point, this mostly meant working in the hospital gebin during one Camp or another.
IÖCS: As far as we know, during this period you were also involved in organizing the Graduation Ball for about six to seven years, and you also played an active role in the foundation of the Alumni Directorate. Is this correct?
Dani: I couldn’t leave the University behind for a long time after graduation because I truly enjoyed all these tasks. A strong community and working team formed during that period, with whom we could accomplish many things together. I believe that, on one hand, we tried to contribute something lasting to the Semmelweis community, and on the other hand, we all enjoyed these tasks and later projects.
IÖCS: In what ways was life different for an instructor during that time?
Dani: Of course, every era had its challenges. I’ve been around the block for many IÖCS years, sometimes deeply involved, and sometimes just on the surface. I must say, I’m really proud that the spirit and philosophy of this entire organization have largely remained the same. This was already inherited from our predecessors during our time. I think it’s fantastic that upper-year students have been voluntarily supporting freshmen for decades, out of kindness, almost like a friendly community. There’s nothing else like this in the whole country that I know of, but of course, I might be a tad biased.
The difference in the everyday life of IÖCS was perhaps that we faced different types of challenges as instructors, challenges we had to work on day by day. The Association, founded in 2002, was relatively new. Before that, IÖCS existed as nothing more than a self-active group, and as such, only from the ’80s. The association as a legal entity was also very exciting back then, as every little rule and operational element had to be developed and integrated into the group’s university life. It certainly offered many new opportunities at the time. By the mid-2000s, the Group began its dynamic expansion. While at its founding, it only had 50-60 active members, by around 2005, this number had grown to around 200-300, and from then on, approximately 250-400 new instructors were trained every year. Although this step was considered really significant at that time, it’s undeniably incomparable to today’s headcount of thousands. I must say that during this period, the size was just right so that almost everyone knew each other, and the Group was a very cohesive, friendly community.
Looking at it from a slightly scientific perspective, the various stages of organizational development can be clearly identified. Since the Association had relatively few members at the time, instructors had to mature quickly. Shortly after training, they took on leadership responsibilities, for which they had to learn a lot of useful skills quickly. A simple and illustrative example of the challenges faced by, for instance, a camp organizers back then, is the fact that the University of Physical Education (then called the College of Physical Education, ‘Testnevelési Főiskola’ abbreviated as TF in Hungarian) was affiliated with our university at the time. Organizing and coordinating the Sports Day for freshmen, considering the differences between SE and TF students, was not a simple task. In addition to handling situations like that, the instructors of that time also contributed to several notable traditions from that period. For example, the idea of senior rings originated from a random story about a friendship ring. Furthermore, during this period, there were events organized that are no longer held today, such as the Ökörsütés (Ox Roast) in collaboration with BME (Budapest University of Technology and Economics). Moreover, the Carnival was organized for the first time during this period as well.
IÖCS: We heard that the idea of the Kft. was born during this period, and as we all know, it was founded quickly afterwards. Many questions may arise regarding this company. What exact purpose did it serve? How come it was established in the first place? Who leads and operates it, and how? Could you tell us a bit about these?
Dani: The association as a new structure offered many opportunities at the time, but it has always been a very challenging issue to ensure that the processes and tasks requiring permits and conformity to law, play out smoothly at our events. Selling food, drinks or anything in general at an event is not so simple if there is no well-thought-out system supporting it, or equipment that make it all possible. An event, such as the Freshman Camp or the Freshman Ball, which almost counted as a smaller festival in the 2000s, without snack and drink bars was unimaginable. Before the foundation of the Kft., these issues could be solved thanks to a company owned by the father of an instructor at the time. After a while, this obviously became a massive request, or more precisely favor, which was not sustainable in the long run. Around 2007, with the permission of the president of IÖCS, we began to search for a solution to this problem. We found an accountant, Aunt Eszter, who has become the accountant of the Kft., which she is up to this very day. She was the first one to help us with this issue by, among other things, explaining the conditions for establishing such a company. The Freshman Ball of 2008 – which was arguably one of the largests ones with its 4500 guests – was still organized under the name of the instructor-father’s company, but the need for the Kft. was crystal clear by then. In 2009, I was elected as the president of IÖCS, so we started to work seriously on the issue. Soon, the former and present members of Leaderboard, along with a legal expert, convened to discuss the exact schedule. Negotiations with the now-called ÁNTSZ (National Public Health and Medical Officer Service) began. The decision was made that the founder and 100% owner of the Kft. would be the IÖCS Association. Registering the company was no easy feat, posing challenges for the company registry court and many other organizations, but nonetheless, the company was eventually registered. Initially, it operated under another name, but in the end, the name choice of Instruktorok Öntevékeny Csoport Kft. (Instructors’ Self-Active Group Ltd.) came out on top ☺. I became the managing director together with a fellow instructor, József Tóth, from November 2009 to the summer of 2013. Soon, the benefits of having a company could be felt in every area of the Group, ensuring food and drink orders, as well as bar operation. Sponsorships, which were especially significant at the time, could also be managed through the Kft.. Soon, income started to grow, which could be used for renovating bar elements and stage decks, buying new beverage dispensers, cloakroom equipment, et cetera.
One particularly positive outcome of this was the fact, that perhaps even up to this day, the IÖCS-organized freshman camps and events are the cheapest, yet highest-quality ones in the whole country. I am very proud that even now, the company operates so well. Every instructor involved in it has the Kft. so close to their heart, that there has never been any legal or economic issues despite the increasing challenges of running such a company nowadays. I like to go back from time to time to get to know the newcomers. It fills me with joy seeing the enthusiasm in their eyes! It’s heartening to see that, through all these many generations, the spirit of IÖCS, this whole mindset has never faded away, and you all continue the legacy we started back then!
Congratulations on reaching this point in reading the article! Let’s dive into some exciting stories and interesting facts from those times:
The Curse of the Bird: The statue itself was made in the ’80s, while the tradition of climbing it dates back to the ’90s. We all know the myth: you should only climb the bird after the exams at the end of the second year, otherwise, you’ll never get your degree! Well, this is a belief that has proven to be true. We know of several people who climbed the bird prematurely. Unfortunately, they never graduated from this university.
Moral of the story: The Curse is real!
Rezső Parties: There are many parties in the Rezső Dorm in the present days for sure; however, compared to the early 2000s, they happen only once in a blue moon. Back in the day, there were Rezső parties every Thursday, where no less than 1500-2000 students would gather in the dormitory. Let’s be honest, with today’s safety regulations, this would be out of the question, but most of us would probably love to check out such a Rezső party at least once.
IÖCS Club: When the Kft. was founded, someone came up with an idea: „Wouldn’t it be fantastic if the instructors had their own club where anyone could organize an event, where IÖCS groups could gather anytime?” That’s right, we wanted a place for ourselves, where we could sit down in the afternoons, a place that belonged to every instructor. Well, this was almost accomplished in one of the basement rooms of the 1st of May Clothing Factory behind the building of NET. Even the operational and sponsorship plans were ready to be carried out, although unfortunately, the place was rented out to a gym before IÖCS could get a chance. However, one project did come to fruition; the event of an Autumn IÖCS Club was organized there.
Overall, we got to know all these exciting stories thanks to Dani. Hopefully, you have also gained a lot of new and interesting information about the Kft. and the lives, activities, and legacy of the instructors of the 2000s.
The Workgroup of Historians will soon return with more exciting topics! If you enjoyed the article, stay with us next time!
